1. Fejezet

Az álom

Álmomban egy rejtélyes folyosóra tévedtem. Mit ne mondjak, elegáns volt, és a kialakítása kifinomult ízlésre vált. A folyosó finom karmazsin színű szőnyeggel volt bevonva, és oldalt tükrök foglaltak helyet. Talán egy átjáró a két irodaház között, ki tudja? Ahogyan elindultam végig ezen a helységen hirtelen balról egy másik, kissé, vagy inkább nagyon is ismerős hang bukkant fel. Eleinte inkább nem is törődtem vele, de egyszer csak mintha közeledett volna a hang és suttogva folytatta tovább:
- Tudod miben lelem kedvem igazán, cimbora?!
Inkább nem törődtem vele, nem reagáltam semmit, amolyan védekezésképpen, hogy az a hang inkább elunja magát lehetőleg. De persze nem hagyta abba:
- Nagyon szeretem a fiatal kislányokat, cimbora!
Elővettem a fülhallgatóm, amolyan agyba dugós féle, elhatárolódásképpen, de a hang nem tűnt el, s nevetést hallottam.
- Leginkább akkor, ha már nem élnék. - folytatta kéjes, búgó hangon.
Ezeket a szavakat hallva torkomban gombóc lett, megrémültem, majd próbáltam picit gyorsítani lépteimen, persze csak finoman. Persze, kezdett érdekelni, ki is lehet a hang mögött, ki  szórakozhat velem? De hiába tettem, a hang nem tágult a közelemből.
- Most is nálam van egy,- mondta - lent a parkolóban. Ha akarod barátom még meg is mutatom neked - folytatta egyre betegesebb hangon.
Lassacskán összegyűjtöttem a bátorságom, majd ahogy a folyosó vége felé közeledtem - remélve eltűnik majd a zaklató hang -, mélyen magamban tudtam, hogy nincs itt senki, megkérdeztem hangosan, hogy mégis ki a fene vagy te? Szívem zakatolt már, de meg akartam tudni. Még egy utolsó levegővétel után hirtelen balra fordultam, a hang irányába. Felröhögött és megkérdezte: nem ismersz meg? Majd egy szempillantás alatt veszett a semmibe, épp ahogyan a folyosó falán végetért a tükör. Majd egy gyerekhang a fejemben sírva, sikítva nekem szegezve mondandóját.
-Kérlek segíts, bánt minket!
Álmomban elájultam, majd a korházban eszméltem fel, ekkor jöttem rá, a hang a fejemben én voltam.

2. Fejezet 

Egy átlagos nap

Pár hét után engedtek csak ki a korházból, addig megfigyelés alatt tartottak, az orvosok értesítették a szüleim mindenről, és értem jöttek. Nem tartott sokáig az út, és hála istennek a hangok sem voltak már jelen, ez így volt addig a pillanatig amíg kaptam az egyik osztálytársamtól pár átlagos képet.
Ekkor szólalt meg újra.
- Szocializálódj, én segítek benne!
Nem értettem, mit akart elérni vele, ezért felvettem a szürke szakadt farmerom egy fekete pólóval és egy sötét szürke kötött pulóverrel, persze mivel hideg volt a fekete sálam is felvettem. Felhívtam Ábelt a haverom hátha összefutunk, nem ért rá sajnos egyedül indultam a hangot leszámítva. Felvettem a tárcámat és a dohánybolt felé vettem az irányt, nem vagyok még nagykorú de ez az eladót nem érdekli, így vettem is egy doboz Marlborot, és persze gyújtót is hozzá. Rágyújtani terveztem mikor megint hallottam.
- Adj nekem is. - Mondta.
- Hagyjál már békén, különben is, ki vagy? - Válaszoltam hangosan, mire mindenki az utcán engem kezdett bámulni, be kell valljam, kicsit hülyén éreztem ekkor magam, így haza jöttem és inkább lefürödtem, majd ágyba bújtam. Másnap reggel ébredtem fel, amit furcsálltam, hisz négy óra lehetett mikor aludni mentem, ekkor gondoltam megreggelizek, persze nem jött össze hiszen anyám rontott be hozzám, hogy hétfő reggel és iskola, de semmi pánik, elvisz így nem kések, megnyugodtam és öltözni kezdtem. Volt még tíz percem, addig rágyújtottam közben az Instát pörgettem, látom valaki bejelölt és rám írt. A hang átvette a testemen az uralmat és vissza írt neki, másnap találkára hívta a lányt ami csak egy hét múlva jött el. Kerek egy hétig a fejembe voltam zárva, persze láttam mindent amit együtt beszéltek és érdekes volt. Néha azt hittem ki leszünk játszva, de nem így volt. Már nagyban úton voltunk a megbeszélt helyre mikor észre vettem, hogy valaki követ, későn le ütött.

3. Fejezet 

Csak egy álom volt

Egy székhez kötve ébredtem, nem láttam semmit ugyanis egy vászonzsák volt a fejemen. Eltelt egy kis idő ébredésem óta mikor egy mély férfi hang szólalt meg, olyan harminc akár negyven éves is lehetett. Levette a fejemről a zsákot utána lassan nyertem vissza a látásom mikor láttam, hogy Ábel nagyapja volt előttem.

- A-azt hittem börtönben van. Különben is mit keresek itt?

Erre már nem válaszolt. Megfordult kezében egy rozsdás csipesszel. Elájultam a fájdalomtól. Minden véres volt mikor felkeltem.

- Könyörgöm. Miért teszi ezt velem, mit ártottam önnek és családjának? - Ekkor megszólal a fejemben a hang.

- Csak álmodsz! Ébredj mielőtt.... - Nem hallottam tovább mit mondott. Ekkor megint éreztem a hideg fémes tapintást, már kezdtem reszketni a félelemtől majd osztálytársam Éva felkeltett. kicsengettek. Megkönnyebbülve jött a felismerés, hogy csak álmodtam

A hang a fejemből eltűnt ezért most már nem kell tartanom az ilyen álmoktól, de azért egy kis félelem még van bennem, mi van ha vissza tér a hang?

Just a Student története 03/02/2019